menilik (13808)

List your business and appear in google first page

Addis Ababa: Health Addis Ababa: Health
Addis Ababa: Health
http://www.triposo.com/
Tube8.com Tube8.com
Watch the hot porn video BI - Susan for free. Tube8.com has the best hardcore teen movies and XXX videos that you can stream on your device in HD quality.
http://www.tube8.com/
Web Hosting in South Africa with 1-grid.com Web Hosting in South Africa with 1-grid.com
We offer reliable and secure web hosting on locally hosted servers. Manage your website and email with cPanel. Install WordPress with a few clicks.
http://www.tvsc.co.za/
Ukexportnews.co.uk Ukexportnews.co.uk
Ukexportnews.co.uk
http://www.ukexportnews.co.uk/
Muslim Names - Arabic Names - Urdu Names - Baby Names - Boys Names - Girls Names - Names Meanings - Urdu Meanings of Names - Page 3200 Muslim Names - Arabic Names - Urdu Names - Baby Names - Boys Names - Girls Names - Names Meanings - Urdu Meanings of Names - Page 3200
UrduEngilshDictionary.org - Online Urdu Engilsh Dictionary, Web Directory, Urdu to English Dictionary, Urdu to English Lughat
http://www.urduenglishdictionary.org/
Denke Gergely: Csehország 2005 - Útikalauz Denke Gergely: Csehország 2005 - Útikalauz
Dr. Denke Gergely: Csehország - 2005 Tizenkét nap száguldás Csehország 41 településén, szebbnél szebb román, gótikus és reneszánsz stílusú muemlékek között - sok-sok építészeti és turisztikai háttérinformációvalHelfstyn, Sternberk, Olomouc, Litomysl, Hradec Králové, Pardubice, Kutná Hora, Caslav, Kolín, Krivoklát, Konepruské, Karlstejn, Libis, Melnik, Kokorin, Bezdez, Nymburk, Cesky Sternberk, Konopiste, Tábor, Prága, Bechyné, Ceské Budejovice, Cesky Krumlov, Rozmberk nad Vltavou, Vyssi Brod, Trebon, Telc, Trebic, Velka Bites, Tisnov-Predklasteri, Jihlava, Zvíkov, Blatná, Strakonice, Rabí, Pisek, Milevsko, Sobeslav, Cervena Lhota, Jindrichuv Hradec, Znojmo, Brno Ebben az évben a valaha volt Osztrák-Magyar Monarchia területén maradtunk, és Cseh- Morvaország tájait vettük célba. Az elokészítés aprólékos, sok mindenre kiterjedo volt, így a megismerhetoség határait földrajzilag és idobelileg is meghúztuk, természetesen a minket érdeklo muvészeti korok terén is - vagyis a reneszánsszal bezárólag kerültek górcso alá.A csehek a turizmust igen jól csinálják, remek propaganda-anyagokat találtam már a 2004-es Utazás Kiállításon is, és a 2005-ösön pedig kifejezetten kerestem ezeket. Igaz, ekkorra már az út váza készen volt, de újabb átgondolásra késztetett, többnyire megerosítve az elképzeléseimet, de néhol újabb helyeket tett fel a térképünkre. Így sikerült a 12 napra tervezett utat sok-sok látnivalóra felfuzni, a korábbi évek gyakorlatának megfelelo taktikával. Vagyis várak, városok, templomok és egy cseppkobarlang várt ránk: szám-szeruen - várak, kastélyok, romok száma 29, a belülrol is látott templomoké 46 - ebbol 43 gótikus és régebbi, a csak kívülrol látott templomok száma 32 - ebbol 27 gótikus és régebbi. A szállások jók voltak, bár az elso az egyszeruség alsó határán mozgott. Huto nem volt egyik helyen sem, ez egy tanulságos helyzet volt. A szállást egy szlovák utazási irodán - Satur - keresztül intéztük, napi 15.500Ft volt éjszakánként - reggelivel együtt - összesen négyünknek. A második helyen a szoba és a reggeli is jobb volt, ezt a helyet bátran ajánljuk mindenkinek: Novy dvur - Tyn nad Vltavou-tól északra, Hosty falu mellett pár km-rel - www.novydvursro.cz . Prágától délre van kb. 120 km-re, vagyis innen a dél-csehországi célpontok jól bejárhatók. Ok "rekreációs központ"-nak nevezték, én "reaktivációs"-nak, mert innen úgy 15 km-re van a temelini atomeromu - az egyik fobb út párszáz méterre megy el a hutotornyoktól. A reggeli svédasztalos volt, és lehet ebédet és vacsorát is elofizetni. Van itt 28 szoba, camping, étterem, sörözo és többféle sportpálya. A Luznice folyó kanyarulatában van - a Moldvába beömlés elott közvetlenül-, a horgászok álma egy ilyen hely. Voltak is ott többen. Az út hossza 3.872 km volt, ami szintén a tervezettnek megfelelo, a Kolínban levo illetve Tyn nad Vltavou melletti szállásról barangoltuk be a területet csillagtúrával. Az utak jobb állapotúak a hazaiaknál, igaz, a sztráda viszont a régi M7-esnek megfeleloen zötykölodos - bár a sztrádákon nem túl sokat mentünk. Az élelmiszer hasonló árban van, mint itthon, ott is vannak a nagy nemzetközi hálózatoknak üzletei, pl. Interspar, Billa, Lidl - ezekben vásároltunk. Az viszont feltuno volt, hogy a pizzériák, éttermek árai barátságosabbak a hazaiaknál. Igaz, mi ezekbol túl sokat nem tettünk próbára, csak amit a gyerekek megesznek, olyanra mentünk be - pizza, McDonald's, KFC. Egyébként magyar termékek is voltak szép számmal, kolbászok, szalámik. Többször vettünk - amikor meleg volt - jégkrémet, fagyit, ezek is elég jók voltak, bár különbségek azért voltak. Kaptunk egy friss, ottani kiadású térképet tavasszal, azt nagy haszonnal forgattuk. Nagyobb eltévedés így nem volt, mindössze egyszer kerültünk kb. 20 km-t, és egy-két esetben fordultunk. Most a városokból való kimenetekkel nem voltak akkora gondjaink, több szerencsénk volt, mint szokott lenni. Igaz, hogy Prága belso részébe nem mentünk be autóval, a városba bevezeto úton csak egy villamos végállomás melletti lakótelepig mentünk, ott tudtuk hagyni - parkolási díj nélkül - egész napra nyugodtan.Tankolni minden gond nélkül tudtunk, az utolsót kivéve - amikor is a maradék készpénzt költöttük el - mindig bankkártyával fizettünk, dombornyomásúval. Ez az átváltás szempontjából is jó volt, én még 8,70-ért vettem a készpénz koronát, és 8,30 volt a legmagasabb, amit a bankkártyás átváltáskor számítottak. A bankkártya-elfogadás elterjedtsége ugyanolyan, mint itthon, vagyis jól lehet támaszkodni rá a nagyobb boltokban, de a múzeumokban ritkán. Azért vittünk készpénzt is rendesen. A belépok igen változatosak, és nem lehet korrelációt felfedezni a belépodíj nagysága és a látnivaló nagyszeru-sége között. A "pálmát" a prágai zsidó múzeum vitte el családi szinten 1.680 koronával, vagyis 14.500 Ft-tal, amelyet két részre osztottak - az egyik fele a Régiúj zsinagóga gótikus épülete, a másik fele a régi temeto és a többi zsinagóga és zsidó emlék - vagyis a két valóban szenzációt ketté vették, és ha mindenhova veszel jegyet, akkor sincs kedvezmény, egyszeruen összeadták a két rész árát.Az ellentétes példánk Zvíkov vára, amelybe 150 koronáért mehettünk be, és ami egy fantasztikus, részben romos vár. A belso turizmusuk igen nagy, pl. Zvíkovba a nyitáskor érkeztünk, a miénk volt a 8. autó, amikor eljöttünk kb. 100 volt és szinte kivétel nélkül cseh rendszámúak voltak. De ezt tapasztaltuk máshol is, a nem prágai felkapott helyeket, meg Kutna Horát kivéve. Magyar nyelvu füzet, leírás egy helyen volt, de az is nagyon rossz fordítás, valószínuleg szótárgéppel ferdítették - nem is lehetett minden mondatát megérteni. Francia nyelvu prospektus több helyen volt, de igazából csak az angol/német nyelvueket lehet biztosra venni. Sajnos pl. Zvíkovban nem volt semmilyen füzet, pedig arról nagyon szerettünk volna venni. Az bevett dolog, hogy egy kb. 2 óra alatt megnézheto várhoz parkolásnál napijegyet kell megvenni, ami 20-50 korona között van. Ezt egyszerubb a belépojegy részének tekinteni, mert egyébként bosszantó. Csehországban a természeti szépségekbol is boven van, mi ezeket csak a cseppkobarlangban és néhány megálláskor csodáltuk, no meg a Moldva (Vltava) felso, déli szakaszán irígykedtem a vízitúrázókra. Itt volt egy olyan 20-25 km-es rész, ahol többen voltak a folyón, mint az úton. A várak tornyaiból is gyönyöru kilátás volt a környékükre. Ennyi bevezeto után itt a megvalósult út menetrendje, majd pedig a részletes leírás. A cseh ékezeteket nem használom, bajos lenne, ezért elore is elnézést kérek. Július 26. kedd: Helfstyn; Sternberk; Olomouc; LitomyslJúlius 27. szerda: Hradec Králové; Pardubice; Kutná Hora; Caslav; KolínJúlius 28. csütörtök: Krivoklát; Konepruské; KarlstejnJúlius 29. péntek: Libis; Melnik; Kokorin; Bezdez; NymburkJúlius 30. szombat: Cesky Sternberk; Konopiste; TáborJúlius 31. vasárnap: PrágaAugusztus 1. hétfo: Prága; BechynéAugusztus 2. kedd: Ceské Budejovice; Cesky Krumlov; Rozmberk nad Vltavou; Vyssi Brod; TrebonAugsztus 3. szerda: Telc; Trebic; Velka Bites; Tisnov-Predklasteri; JihlavaAugusztus 4. csütörtök: Zvíkov; Blatná; Strakonice; Rabí; PisekAugusztus 5. péntek: Milevsko; Sobeslav; Cervena Lhota; Jindrichuv HradecAugusztus 6. szombat: Znojmo, Brno A terveknek megfeleloen reggel 6-kor már gurultunk Gyorben, így a gyors két határral együtt negyed tízkor már leparkoltunk az Olomouc melletti Helfstyn morva vára parkolójában - 500 méterre a vár bejáratától, szintben pedig úgy 30 méterrel alatta. A hegy tetejétol lefelé építették a XIV. századtól kezdodoen, 3 udvarral, van, ahol közöttük árokkal - a mai romvár megorizte régi jellegét. Egy-két kisebb tornyában, alsó épületében van kiállítás, de az is képzomuvészeti. A belso vár épületegyüttese romosságá-ban is igen tetszetos, teto nincsen, de két szintnyi falak vannak, jó kamara méretu részek a termekbol nyári eloadásokhoz. A belso vár egyik bástyáját kilátótoronynak fabrikálták - fából lépcsot és kilátóhelyet csináltak belülrol, ahonnan jó kilátás nyílt a vár udvaraira és a környékre is. A második Sternberk vára volt, a könyv szerint a morva várak öcsikéje. Ez annyira igaz, hogy alig találtuk meg, beleveszett a városka egyébként is dimbes-dombos környezetébe. Harmadik nekifutásra aztán csak meglett a XIII. század második felében elkezdett váracska. Ahova be lehetett menni ingyen, azt meg-néztük, de az órakiállítást nem nagyon akartuk, így a külso szépségekkel megelégedtünk. Alapvetoen szép reneszánsz épület a mai múzeum, de vannak gótikus részei is - pl. a kápolna. Olomoucban (Olmütz) kis keresgélés után az óváros szélén csak sikerült találni egy ingyenes parkolóhe-lyet, és még árnyékos is volt. Ahogy mentünk "torony eránt", egy részben magyar nyelvu emléktáblára lettünk figyelmesek: Bolyai János, a matematikus itt szolgált tisztként. Elsoként a Szent Vencel katedrálist néztük meg, amely oda-vissza gótikus, ami azt jelenti, hogy az eredetileg románnak indult bazilikát gótizálták a XIII. században, majd barokkizálták, s végül a XIX. században kapta vissza - valószínuleg nem teljesen - a gótikus mivoltát. A berendezés így is eléggé barokk, gazdagon faragott padsorai, a két Premysl-házi király síremlékével együtt azért nem rossz. A Premysl-ház a mi Árpád-házunknak felel meg, a kihalásuk is szinte azonos évre esik - bocsánat, ha tudja mindenki. Az altemplomban van egy kicsi, de jó kiállítás, gótikus faszobrokkal és barokk kegytárgyakkal - az elobbiek jobban tetszettek. A Káptalan utca reneszánsz, és foleg barokk házai, palotái ismeros hangulatot árasztottak, Egerben éreztem magamat a Kossuth utcán. A fotér közepén álló Városháza sorsa nagyjából megegyezik a katedráliséval, azzal a különbséggel, hogy itt a barokkosításon kívül a reneszánsz részek igen hangsúlyosak. Mindennel együtt nekem nagyon tetszett az épület, az udvarába beengedtek egy fotó erejéig, de a termekbe sajnos nem lehet bemenni - most hivatal. Az óratorony nem rossz, de nekem a reneszánsz loggiák és lépcso volt a kedvencem. A téren van a Világörökség részét képezo Szentháromság-oszlop barokk szoboralkotása - óriási méretu, sok szoborral, természetesen aranyozva. Vigyáznak rá nagyon, a körben futó vastag vasláncra leült egy kisgyerek, de jöttek is pár percen belül a rendorök letessékelni!A fotérhez igen közel van a Szent Móric-templom. Két, különbözo formájú, erodszeru csonkatornya robosztus külsot ad neki, de belépve a gótika könnyedsége elvarázsolt. Híres orgonája van, de nem hallottuk - egy Cesar Franck CD-t vettünk itt a magyarul is tudó or bácsinál - a magyarul tudóval való találkozás az egyetlen volt egész utunk során. A bordák az errefelé nem ritka erosebb rózsaszínnel voltak kiemelve, és még némi freskó is maradt a régi idokbol. Nagy barokk orgonaszekrényben van a hangszer, de a szószék (valószínuleg neo)gótikus.A templomból kilépve egy másik gótikus templomból is lehetett valamit látni, amirol viszont semmit sem írt a könyvünk, nem is említette. Ez dominikánus templom, a hajója klasszikusan gótikus, azonban itt találkoztunk eloször a szintén gótikus, de óriási méretu, látványtömegu és magas tetovel a hajó felett. Óriási élmény volt, azzal együtt, hogy csak a belépobe lehetett lenni, vagyis "kukucska" helyzet volt. De amit látott az ember ezen a szuk keresztmetszeten is, az gyönyöru volt - jelentos méretu freskótöredékekkel, tiszta gótikával. A nap utolsó néznivalója Litomysl városa volt, ami szintén a Világörökség része. Remek kisváros. Egy gótikus templom mellett parkoltunk, amelynek a sekrestyéje vagy kápolnája talán még érdekesebb és szebb volt, mint maga a fohajó - tisztább ívek a boltozaton, freskórészletek a falakon, sot egy dombormu is. A templomhoz hozzáépített épületszárny alatt vezet át egy utca, hasonló, mint amilyet Rostockban láttunk. E templom mellett van egy kolostor, templommal, de ez most kiállítóhely. A kertje egy szabadtéri szoborpark, kellemes vizes medencékkel, jópofa alkotásokkal, nagy zöld felületekkel. Sok gyerek és fiatal volt ott, nagyon belakták. Ezt követoen mentünk a kastélyhoz. Sajnos a régi serfozdét, amelyben Smetana született, éppen renoválták, és teljesen beborította az állvány és a védofonat - vagyis semmit nem lehetett az épületbol látni.A kastély egy igen jellegzetes, emblematikus és méltán híres reneszánsz épület - egy régi várból átépítve. Monumentális, mégis könnyed, vidám hatása van. A XVI. század második felében építették át, van benne minden, ami egy ilyen épületben kell, sajnos épp zártak, amikor odaértünk. A falakat kívülrol sgraffitó díszíti mindenütt. Ez a reneszánsz korban igen kedvelt technika volt, a falat egy alapvakolattal látták el, majd egy másik színuvel újabb réteget hordtak fel. Ezt követoen a felso réteg levakarásával mintákat, rajzolatokat készítettek - a két színt így használták. Ezzel a technikával rengetegszer találkoztunk Csehország minden részén, változatos díszítéseket készítettek az egyébként sima falakra - néhol párkányzatokat, máshol grafikus rajzokat, óriási képeket, borduröket. Az épület földszint + két emelet magas, szép árkádsorral a folyosókon, amelyek közül egy a homlokzaton is díszül szolgál. A kápolna ablakai gótikusak, de az egész hihetetlen harmóniában van a reneszánsz stílussal. Van még több kiszolgáló épület is, amelyeket szintén felújítottak az utóbbi években. A kastély parkja egy szabadtéri színházban végzodik, ezt csak a kastélytól néztük. A közelben volt még a Vörös torony, amely szintén a középkori épületek egyike. Egy fedett lépcson leereszkedtünk a fotér felé, útközben még egy apró gótikus templomot körbejártunk - sajnos ez is zárva volt, pedig szép, tiszta vonalai voltak. A fotér lábas házak sorával, és egy reneszánsz városháztoronnyal dicsekedhet. Körbejártunk, kellemes hely - a lábas házak alatt mindenütt üzletek, kávézók vannak, s természetesen információs iroda. Egy szép tornyot is láttunk még, de ellenfényben csak az - egyébként nekem nagyon tetszo - sziluettjét. Ezt követoen már a Kolínban levo szállásunkra igyekeztünk, innen azért még jó másfél órát kellett menni. Hála az interneten talált nagyon részletes cseh térképnek, teljesen pontosan tudtuk, hova kell mennünk, így csak a kinyomtatott részletes térképen be kellett azonosítanunk magunkat. Mivel a fotér egyik oldalának túlsó oldalán volt az utca, ahova mentünk, így a városcentrum irányt kellett csak tartani, no meg a forgalom elol elzárt területet megfeleloen kikerülni. Mindez jól sikerült, és hamarosan el is foglalhattuk a szlumosodott utca hasonló, sörözo/étterem feletti szobáinak egyikét. Tiszta, kicsit kopott négyágyas szobánk ezzel együtt jó volt, de mint a bevezetoben jeleztem, az alsó határát súrolta a megfeleloségnek.Még lefekvés elott sétáltunk egyet, az itteni fotér azon ritka kivétel volt, ahol még nem újítottak fel mindent. Természetesen itt is van sgraffitós épület. Itt is egy méretes gótikus templom van, amelynek három tornya van, a harmadikat azért építették, hogy a hatalmas harangot elbírja. Fantasztikus épület, késobb egy vecsernye elotti pillanatokban sikerült belülrol is megnéznünk. Különleges abban a tekintetben, hogy csak az egyik oldaláról lehet látni, mert a többi vagy be van építve, vagy pedig kerítéssel lezárva. Egyébként ezen a templomon is dolgozott az egyik Parler, aki a prágai Szent Vituson is dolgozott. Nekem az érkezéskori pirosas lemeno napfényben tetszett legjobban az épület, szinte fajelleguvé varázsolta a követ. A következo napot a régi Königgraetzben, a mai Hradec Královéban kezdtük. Jókor reggel sikerült még egy ingyenes parkolót találni az óváros szélén, az Elba partján - itt folyik bele egyébként az Orlice nevu folyó - e két folyó közötti magaslaton van az óváros. A fotér egy háromszög alakú régi tér, oldalán több-nyire lábasházakkal. A legrövidebb oldalának két meghatározó épülete a XVI. századi reneszánsz Óvárosháza - amit azóta azért alakítgattak, de így is tetszett, valamint a Szentlélek-katedrális. 1307-ben épült tégla, koragótikus stílusban. A két tornya impozáns, ezekhez képest a templom kicsi. Sajnos itt is csak a "kukucska" helyzet volt, vagyis a gyönyöru gótikus boltozatból csak ízelítot kaphattunk. A boltozati kazettákban címerek voltak, szépen látszanak, ha a fényképet felnagyítom a számítógépen. A Fotérrol régi lépcsosoron mentünk le az Orlice partjára, ahol egy parkban egy XVIII. század elejérol való szlová-kiai fatemplom van, és itt a mókusok is szinte szelídek - nagy sikerük volt a lányoknál. Következett Pardubice. Egyébként itt nem volt könnyu az óvárost megtalálni, mert nem emelkedett ki a modern épületek közül, csak akkor látszott, amikor már odaértünk. Egyébként kellemes város, több jó épülettel. A Szent Bertalan késo gótikus templom, némi reneszánsz beütéssel, festése ornamentális díszítésu, de jóval késobbi. A szentély felol nagyon kecses. Ezt követoen a várkastélyt néztük meg, amely gótikus eredetu, de a reneszánsz külso és belso alatt ezt elég nehéz észrevenni. Kívül felújított sgraffitó díszítésu, belül pedig nem kevés feskórészlet maradt meg. A gazdagon díszített teremmennyezetek él-ményszámba mentek. Végül a kis utcákon a fotérre mentünk, amelyet szokásosan szép és rendbe tett házak öveznek. Itt van a Zöld-kapu is, amelynek erkélyérol remek kilátás lehet - sajnos épp déli szünetet tartottak, így errol le kellett mondanunk. A következo állomás Kutná Hora volt - szintén a Világörökség része. Eloször a ciszter templom akadt az utunkba, amely kívülrol gótikus, belülrol már kissé barokkizált - épp renoválás alatt áll, de legalább a munkálatok miatt be tudtunk nézni. Innen közel van a Csontkápolna, amelyben a renoválásokkal a barokkból az eredeti gótikus felé alakítgatták vissza az épületet. Az alsó részben kb. 200.000 csontvázból van sokféle, nekem borzalmas dolog, a csillártól kezdve a címeren át egyéb díszekig - csupa emberi csontból. Elborzasztó, még ha tudja is az ember, hogy a huszita háborúk, járványok miatt meghaltak csontjairól van szó, hogy kelloen fertotlenítették. Nem éreztem a méltóságot, csak a szinte perverz extremitást - persze mindenkinek megvan a joga a saját véleményéhez. A felso részben volt egy régi kicsi orgonakópia, jó lett volna megszólaltatni. A Koház következett, amely egy XV. század végi polgári ház, szép zárt loggiával, majd pedig ugyanebbol az idoszakból a Kokút - vagyis gótikus, kb. 10m átméroju, tizenkét szegletu kútház, amin szép díszek vannak faragva.Szerettük volna a XIV. századi Szent Jakab-templomot is megnézni, de sajnos nem volt nyitva, pedig a külseje tiszta vonalú volt. A templom mellett van az ún. Olasz-udvar, amely egy XIV. század eleji gótikus palota, persze késobb alakítgattak rajta, de reneszánsz stílusban, ami még azért nem nagy baj - most restaurálás alatt áll egy része, de az épület nagy része már készen van. Az épület belsejébe nem tudtunk bemenni, de az udvara mély benyomást tett rám, ahogy a régebbi boltozatokat, fülkéket láthatóvá tették. Az épület részben körüljárható, így számos szép részlet szolgált a szemnek "eledelül". Továbbmenve a Hradek (váracska) késogótikus épülete állított meg, amelyben most bányászati múzeum van - nem mentünk be, csak bekukkantottunk az udvarra. Szép szobafülkéi a gótika tipikus díszítési sémáit mutatták kívülrol, nyugodt harmóniát árasztva. Belül az ajtóbélletek tetszettek - ahogy a kiállításra beláttunk.Végül a nap csúcspontja következett: a Világörökség része, öthajós Szent Borbála-katedrális. Óriási gótikus alkotás, három óriási, sátor formájú tetoszerkezetével különleges kinézete van. Az egyik Parler kezdte építeni (prágai Szent Vitus), majd tanítványai folytatták. A fohajó feletti boltozat bordázata virágokat alkot, amelyekben címerek, egyéb freskók vannak, a szentély fölötti részen a bordázat hálózata lélegzetel-állító, és a csomópontokban faragott zárókövek díszítik, közben pedig minden mezoben címerek vannak. Egy heraldikus itt aztán kiélhetné magát. A szentély körül a fülkéknél legyezoszeru bordacsodákat ámulhattunk meg, s ezen a részen még az 1500-ból való freskók is virítanak. Szóval kívül-belül, elölrol-hátulról nagy kedvencem lett ez a templom. A nap végén még Cáslav, a cseh történelemben kétszer is szerepet játszott gótikus templomával. Tornya már messzirol utat mutatott, bár kissé becsapós volt, hogy egy neogót templom is van, amely igencsak hasonlít a régihez - ez a protestáns régi templom, mert van egy még újabb - kissé szocreál. A gótikus templomba úgy jutottunk be, hogy két hölgy rendezte a templomot, s ok nyitották ki nekünk az ajtót. Sajnos nem engedtek videózni - bár sem képeslap, sem másféle anyag nem volt kapható a templomról. Egyébként egy szép, néhol megmaradt freskókkal rendelkezo templom, amelynek reneszánsz a szószéke, és néhány külso része.A folyó felé még városfalrészek is vannak, többféle formájú bástyákkal - romos állapotban. A protestáns ingatlanok sora következett, a régebbi, úgy 100 éves neogót templom; az új szocreál templom, majd a régi protestáns iskola - Komenskyrol, vagyis Comeniusról elnevezve, amirol régi emléktábla is van. Az épület egyébként egy kétemeletes, tipikusan a szocializmus alatt tönkrement, valaha igényesen megépített épület, amit teljesen fel kellene építeni. Most többcélú pedagógiai intézményként hasznosítják az épület alsó részét. Az újabb napon Krivoklát várába mentünk. Prágától nyugatra van ez a vár, úgy 40 km-re, így eléggé felkapott (lehet bankkártyával is fizetni, ami az ilyen helyeken ritkaság). A XIII. században kialakult a mai formája, bár kétszer a tuzvész után kellett újjáépíteni. Alapvetoen egy nagy udvara van, ehhez az épületek között még továbbiak is csatlakoznak. Román és gótikus stílus a jellemzo rá, némi reneszánsz felhanggal; csak vezetéssel látogatható, mai nagy idoveszteséget jelent. Sajnos nem mutatnak meg mindent, pl. a könyvtárat sem, és az egyik nagyobb terem is házasságköto terem - itt is nagy divat történelmi helyen tartani az esküvot -; amikor vártunk, akkor kezdodött egy ilyen esemény. A nagyterem falán sokévszázados gyermekrajzok is láthatók voltak, ami érdekes lelet. Ekkor még kánikula volt, így a megváltozott útirányban egy husíto célpontot kerestem - a Koneprusy cseppkobarlangot. Ez egy kb. háromnegyed óra alatt bejárható, háromszintes kisebb cseppkobarlang, amit réges-régen pár évig egy pénzhamisító banda muhelyül is használt. Szép kövek voltak, meg egyálta-lán jó dolog egy cseppkobarlangban a rekkeno hoségben sétálni. Utána nem is esett jól újra a hoségben folytatni az utat. De rövid autózás után ott állt elottünk a Világörökség része címre pályázó Karlstejn vára. A parkolás lent a völgyben van, s innen eléggé hosszan kell felfelé kapaszkodni - mindkét oldalon üzletecskék sora között. Minden második üveg-, kristály- és féldrágako díszeket árul - ezt mi sem hagytuk ki a végén, egy nyaklánc erejéig. Sajnos itt is a vezetéses metódus van. A cseh nemzeti állam megalapítóját, IV. Károlyt emlegették folyamatosan, tény, hogy ez a fénykoruk - XIV. század. A könyvhöz képest vagy nem mutatnak meg már mindent, vagy kissé felüldicsérték a helyet. Így is szép, de én a kápolnára nem emlékszem, mint fantasztikus helyre. Vannak régi freskórészletek, van két kb. 1x1 méteres alapvetoen keresztet formázó díszítésu aranykép - a háttere pedig sötét színu féldrágako, amely kiadja a mintát. Volt itt egy olyan akció, amely nem tetszett túlzottan - egy pár perces tételt játszott egy vélhetoen foiskolás vonósnégyes, és utána várták az adományokat. Kicsit furcsa volt az egész, pedig szeretem a zenét is. Egyébként nem ját-szottak rosszul. Kívülrol különben látványosabb az épület - pedig régen ez királyi vár volt, vagyis belülrol is gazdag lehetett. Ezzel a kis fanyalgással együtt is kihagyhatatlan, már csak a Prágához való közelsége okán is. A másnapot Prágától északra terveztük. Az elso állomás Libis lett - Neratovice északi része - ahol az evangélikus templomban magyar nyelvu felirat is van - mi nem jutottunk be megnézni. Ennek oka, hogy a türelmi rendelet után protestáns lelkészeket kértek a cseh testvérek, és több mit nyolcvanan mentek Magyarországról, foleg avangélikusok. A városban elterelés volt, így azt sem tudtam, merre vagyunk pontosan, csak az érzék vitt elore. Aztán próbáltunk templomtornyot keresni, de az nem volt sehol, aztán épp a jó utcába fordultam be - egy torony nélküli kis templom volt, amit keresnünk kellett. A templom-kertben két magyar származású lelkész sírja is van (Molnár és Tardy) -, amelyeket a temlomkertkapuból látni lehetett, ami egyértelmuvé tette, hogy jó helyen vagyunk. Melnik városa ismét több látnivalót nyújtott. A Péter-Pál-templom román indítású gótikus épület, tornyának sisakja már reneszánsz. Gótikus boltozata teljes, a kazettákban a szentélyben freskók, a hajóban ornamentális díszítés van. A szentély alatti altemplomban csontkamra van, 10-22 ezer ember csontjai van-nak itt - ez sokkal kisebb és a borzalmasságával együtt is elfogadhatóbb, mint a Kutna Hora-i volt. A koponyákból az Ecce mors - "Íme a halál!" feliratot rakták ki. Csehországban egyébként 30 csontkamra van - a könyv szerint. A templom mellett van a foleg reneszánsz várkastély, amelyet a tulajdonosok visz-szakaptak, és így magánmúzeum. Nem is olcsó, és azért nem is olyan nagy szám. Foleg a XIX. századi dolgok dominálnak, elotte néhány barokk bútor volt csak. Maga az épület remek, sgraffitós falakkal, loggiával, napórával. Az a része tetszett, amelyben régi nagy metszetek voltak Európa híres városairól. Foleg azokat volt jó nézegetni, amelyekben jártunk már, és a régi és a mostani képét gondolatban összevetni. Az étterem falán is sgraffito díszítés volt a rövidebb oldalakon, a mennyezet gerendázata és borítása festett mintás díszítésu. A kápolnában volt egy-két nagyon szép részlet és egy csodás gótikus fa corpus.A város fotere a szokásos gótikus és reneszánsz lábasházakkal, néhol a vakolat alól kibontott régi boltozatokkal, ablak- és ajtókeretekkel. A fotér alatti részen vannak városfalmaradványok is, de ezek nem túl jelentosek. Egy XVI. századi városkapu, a Prágai-kapu megmaradt, emblematikus épülete Melniknek. Van még egy Szent Ludmilla-kápolna fából, de annak a kora meghatározhatatlan - valószínu, hogy nem olyan régi. Egyébként Szent Ludmilla Szent Vencel (Szent Istvánnak megfelelo) nagyanyja volt. Innen Kokorin várát vettük célba. Természetvédelmi terület közepén fekszik, egy folyócska - több helyen duzzasztott tavacskával - mentén poroszkáltunk, aztán egy szokásos parkolóból vezetett fel a gyalogút egy szikla tetejére, a várba. Ez a 20-30 perc gyönyöru volt, nemcsak a dús növényzet, hanem a sziklák formája, színei, darabolódásuk, stb. Volt, ami úgy nézett ki, mint egy hatalmas méhkaptár. A fák élniakarása is csodálatos, ahogy ezen a sziklás talajon minden kis földrögöt megfognak, fölhasználnak. Volt, ahol két szikla közötti arasznyi résben nott fel 3 métert is egy fa. Az út fölött összeértek a fák koronái, így délben is csupa nedvesség volt az út, pedig kánikula volt. Az 1320-ban épült vár a XIX. század-ban már igencsak romos állapotban volt, bár még akkor is elbuvölo és sokat sejteto volt. Ebbol az állapotból álmodták újra, ami nem sikerült rosszul, de azért csak nem eredeti. A tornyából jó kilátás nyílik a vár többi részére. Itt is vezetéssel mehettünk be. A kiállítás kicsit csalódás volt, romantikus újjáálmodás az egész. Elindultunk a következo úticél felé: Bezdez vára már messzirol látszik, ahogy egy magas hegy tetején csábítóan - régen fenyegetoen - vár a látogatókra. Csodálatos látvány a gerincen lenyúló, keskeny, több udvaros, romos vár. Ez egy fantasztikus, XIII. század végén épült gótikus vár, amelyhez az utolsó 2-3 km-t gyalog lehet csak megtenni, részint aszfalton, de jobbára erdei úton. Az utolsó 800 métert köveken kell felfelé kapaszkodni, igen meredek, ide autóval nem is lehet felmenni - nem lennék az építok, felújítók helyében. A végén ráfordulunk a hosszú várudvarra. Az elso épület az apró gótikus kápolna. Aprósága inkább elonyére szolgál, közvetlen közelrol nézheti az ember a régi mesterek keze munkáját, a hihetetlen harmóniát közvetíto kocsipkéket. Az oltár helyén lévo lekopott szikladarab is olyan helyénvalónak ítélte-tik általam, így az itteni teljességet nézhetjük, nem zavar semmi. A fényképezogép látószögének persze kicsi a hely, az erkélyrészre nem lehet felmenni - onnan lenne ideális a fényképezés. Az ablakok két sor-ban vannak, egy sor a külso falon, egy pedig egy belso falon. Alul ülofülkék teszik gyakorlatiassá a lát-ványt. A kápolna folytatásában a vár foépülete van, amelynek a belso födémei hiányoznak, így a két szint minden megmaradt szépsége egyben látszik termenként - jobban mondva szobánként. A legszebb részle-tek, ahol a régi boltozatok falból indításai kezdodnek, ahol meg még egyéb is van, pl. kandalló maradvá-nya, az már egészen varázslatos. Van olyan épület is, amelynek nincsen teteje, és van olyan is, amelyet helyreállítottak teljesen - most kiállítóterem. Jó volt felmászni a kerektoronyba, s visszanézni az alul levo épületekre, és a gerincen leszaladó védmuvekre. Visszafelé még rávettem a családot arra, hogy, ha már útba esik, menjünk be Nymburk városába, egy kis körre. A templom mellet parkoltunk le, mert a fotér zsúfolt volt. A XIII. századi gótikus téglatemplom inkább a tégla miatt számít érdekességnek errefelé, bár a tornya kobol van. Belülrol is letisztult gótikát mutat, freskókkal a bordázat kazettáiban. Az ablakok felso részének kodíszítése ablakról ablakra más és más, szóval volt fantáziájuk az építoknek. Ide közel van egy igen épen megmaradt városfalrész, vagy öt tornyocskával, az Elba partjára megy le ez az erodítés. A fotéren volt még egy nagyon szép lábazatú reneszánsz régi városháza épület, de ezt a forgalom miatt nem vettük észre, csak az utolsó pillanatban, az autóból. Reggel korán elindultunk, így még korán is odaértünk Cesky Sternberk várához. Ez is egy magas sziklán épült vár, amelyet a tatárok elleni védekezésül kezdtek el építeni. Mivel semmilyen érdemi támadás nem érte, teljes pompájában megtekintheto ma is - vezetéssel. 1949-ig birtokolta a család, így a technikai fejlodés vívmányai az összképet "kelloen" árnyalják. Ennek megfeleloen gyakorlatilag a XVIII. század második felébol van a legrégebbi berendezési tárgy, inkább még késobbiek. Ami végülis teljesen értheto, ha ott lakik az ember - turistaként mást tartok érdekesebbnek. Szóval nekem nem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy a nagyteremben két magyar címer is van, amely a Sternberk család Mátyás királlyal való rokoni kapcsolatát jelképezi - ami inkább sógorság volt. Van egy alsóvárnak is nevezheto alsó udvara, ebben kis franciakertet építettek. A vár udvarán sólymok, sasok, baglyok vannak kikötve, a turisták is részt vehetnek a bemutatókban - a kezükre ülteti a madarász az állatokat- persze vastag madarászkesztyuben. Sokan éltek ezzel a lehetoséggel, buzgón fényképeztették magukat. Következett Konopiste vára - itt is a völgyben volt a parkoló és párszáz méteres séta vezetett a dombon levo várkastélyhoz. Egy XIV. századi várat építettek át többször is, amely így egy kényelmes kastéllyá vált - alapvetoen tetszetos, reneszánsz külsovel. Leghíresebb tulajdonosa Ferenc Ferdinánd volt, aki sok idot töltött itt, tárgyalásokat is folytatott itt. A régi fobejárat vizesárkában most medvék vannak - a látogatók nagy örömére. Maga a vár teljesen rendbe van téve, és a hírverés is igencsak megfelelo körülötte - szóval nagy a tömeg. Van egy alsóépület vagy lehet hogy pincebejárat, netán családi kripta, amelynek a falán több régi sírko és egyéb márványemléktábla van - szépek. Mivel fegyver-, trófea-, porcelán- és szoborgyujteményt írt a könyv, így a belso megtekintéstol elálltunk - valószínuleg nem is lett volna olcsó a belépo, de már azt sem néztük meg. Ameddig lehetett, bementünk, vagyis a belso udvarra is, amely igencsak lejtos, így nem lehet egyébre használni a teret, mint várakozásra - hangversenyre, színházra nem. Épp ekkor játszott az egyik sarkot - késobbi építésu - negyedkörösen lezáró erkélyes "negyedtorony" erkélyérol négy kürtös vadászdallamokat. A kastélynak óriási a parkja, van, ahol madarászprogramra invitáltak, volt, ahol halásztanyára - mert kisebb tó is van a park szélén, és egy szép üvegházat is meg lehet nézni trópusi növényekkel. Mi az ingyenes programot választottuk, sétáltunk egy kicsit a parkban és a rózsakertben. Itt barokk szobrok is voltak, a kor szokásának megfeleloen és négy "mini obeliszk", ami minden valószínuség szerint utánzat - 4-5 méter magasak voltak.Tábor városa mint a husziták fellegvára, névadó helye nem maradhatott ki a programunkból. Nem is bántam meg, mert valóban remek kis hely. Az elso muemlék, ami utunkba került, az a Kotnov várának maradványa a henger alakú öregtoronnyal a XIII. századból és a vele egybeépített Bechynei-kapu. Ennek helyére sejtik a csehek a markomann fejedelmek székhelyét is, de ezzel nem foglalkozott a múzeum. A kiállított anyag helytörténeti, természetesen leginkább a huszita idokre fókuszálva. Szép kis anyag, eredeti régészeti leletek váltakoznak kiegészített leletekkel, vagy újra elkészített tárgyakkal - pl. egy gyönyöru cserépkályha nagyon tetszett - gótikus mintákból volt áttört díszítéssel az egész. A torony tetejébol szép kilátás nyílt az óvárosra. A kis óvárosi utcákon a fotérre baktattunk, amelynek szinte minden háza szemet gyönyörködteto. Természetesen itt van a késo gótikus plébániatemplom - oromdíszei már reneszánsz stílusban készültek el. Belülrol kissé vegyes a kép, bár a boltozatok szépek. A hajó "klasszikusan" gótikus, vagyis a bordák kobol vannak - ezzel szemben a szentélynél vakolt és fehérre festett mozgalmasabb késogótikus bordarendszer kápráztat el. Ez a megoldás rajzosabb, több fény-árnyék játékot mutató képet ad, a fehérségével együtt nagyon tetszett. A városháza épülete szintén gótikus épület - bár ma inkább reneszánsznak hat -, 1440-ben építették, különösen tornya emlékezetes - ezt a fajtát látjuk mindenütt az országban, a késobb szokásos csúcsban végzodo helyett ezeknél egy, a homlokzattal párhuzamos gerincben végzodo toronysisakkal találkozunk. A múzeumban az egyetlen igazi érdekesség a huszita szekér másolata - bár ez a kapulajban van, így akár belépojegy nélkül is megnézheto. A többi - a huszita mozgalommal foglalkozó terem - nem annyira érdekes, foleg, hogy minden másolat és reprint, esetleg nagyítás. A Panoráma keskeny sorozat 1983-as kiadásában szereplo "rendkívüli élmény" nekem nem jött be, bár ez csak a múzeum megnézése után derülhetett ki.Tábort már 1492-tol a Jordán nevu (természetesen a bibliai Jordánra utaló) mesterséges víztároló látta el vízzel, amely ma is létezik, egy vízesés energiáját használták fel már akkortájt a magasabb részek ellátásához és a ma is meglévo reneszánsz víztorony feltöltéséhez. Maga az épület egyszeru, de szép oromzati díszítésekkel rendelkezo sgraffitós díszítésu épület. A sgraffitóval bástyaszeruvé kívánták tenni, jól néz ki. A technikának nagyon szép grafikus képi megoldásait is láttuk az óvárosban a házakon, nagyon tetszett, mert igencsak feldobja az épületeket. A víztorony a régi városfal belso oldalán van, ezen a szakaszon többszáz méteren megmaradt a városfal, a kisebb kiszögellésekkel együtt - ma sétányok, játszóterek vannak itt. A vasárnap és a hétfo Prágára volt szánva, e két nap alatt kellett megnéznünk azt a rengeteg dolgot, amit kinéztem a könyvekbol, prospektusokból. A hétfoi nap itt is gondot okozott, de legalább volt, amit ekkor is meg lehetett nézni. Persze maradt olyan is, amit nem láttunk - pl. a Boldog Ágnes-kolostort belülrol, ami most Szépmuvészeti Múzeum. Igazából az Éhség fal elmulasztása a legbosszantóbb, mert az gyakorlatilag XIV. századi gótikus városfalmaradvány, és kb. 70 méterre voltunk a végétol, de amelyik könyv-bol alapvetoen dolgoztam, az a térképen nem jelölte, és említeni is csak teljesen felületesen, az apró betus részben. Persze itt volt a legszembetunobb a templomok egy részébe be nem jutás problémája - ebben ugye a protestáns templomok viszik a prímet, de a kisebb katolikus templomokkal is sokszor ez a helyzet, és a Psemysl-kori rotundákkkal (körtemplomokkal) meg még inkább - ezekben többnyire hetente egyszer miséznek.Prágában viszonylag kisebb területen összpontosulnak a muemlékek - ez azért a mi esetünkben tágabb kört jelentett - így semmiképpen nem akartam autóval bemenni a város belso részeire, már csak a parkolódíj miatt sem. Böngészgettem a térképeket, és a Prága térképen követve a Kolinból bevezeto 12-es utat, egy villamos-végállomásra találtam, ahonnan 3 vonal is indult, és mellette lakótelep látszott a térképen. Így volt a valóságban is, ennek megfeleloen a végállomástól 500 méterre tudtunk parkolni, házak között, nyugodtan, és még fizetni sem kellett. Mindkét nap ide jöttünk, mert innen kifelé is nagyon egyszeruen tudtunk menni, szóval semmi gond sem volt. A térképen a villamosok útvonalát követtem, és összevetve a mi menetünkkel, megfelelo köröket találtam mindkét napra, így végül elég volt fejenként 5 menetjegy- vagyis nem érte volna meg napijegyet venni. Vasárnap reggel átvillamosoztunk a városon a Kisoldalra, és a Petrin-hegy aljában szálltunk le róla - ekkor voltunk 70 m-re az Éhség-faltól. A Moldva felé indultunk el, és az elso említésre méltó épület a XIII. századi, koragótikus Szent-János templom volt. Tulajdonképpen román jellegu, de a szerkezete már könnyedebb, az ablakai még a román jelleget mutatják. Kicsike, 12 méternél nem hosszabb az egész. Az Ördögárokkal elválasztott Kampa-félsziget felé sétáltunk, majd vissza a Kisoldalra, barokk paloták - amelyek ma közintézmények, vagy nagykövetségi épületek - a Lánc-alatti Szuz Mária-templomhoz mentünk. A románkori templomból, kissé gótizált formában igazából csak a két tornya maradt meg, azok is töredékesen. Beljebb a templomot újjáépítették, de az mára teljesen barokk.A Károly-híd kisoldali hídfojéhez, a Hídtoronyhoz - ami ugyebár két, idoben is igencsak eltéro torony - jutottunk ki, és a Három strucc fogadó 1585-ös reneszánsz épületét is csak megtaláltuk - mert elsore a nagy tömeg miatt nem vettük észre. Eljutottunk a Kisoldali Városházához, amely azonban szerintem igencsak rondára van festve, hiába írja a könyv, hogy 1610-bol származó késoreneszánsz. A kapuja 1660-ból azonban szép. A lépcsokön felkapaszkodtunk a várhoz, de mielott bevettük volna magunkat, egy kis kört csináltunk - a Schwarzenberg-palota hátsó traktusa felé indulva a Városház-lépcson értünk fel a Várkerületi Városházhoz - egy 1596-ból származó sgraffitós címeres kis épülethez. Nagyon tetszett, és eddig még elviselheto volt a turista-suruség. Aztán ráfordultunk a Vár fobejáratára, a Mátyás-kapura. A Schwarzenberg-palota fohomlokzata tejesen fel volt állványozva, így csak elképzelni tudtuk, milyen szép is lehet, a hátsó traktus alapján. Na itt már irdatlan mennyiségben rajzottak az emberek. A bejáratnál TGM felirattal áll Masaryk szobra. A vár udvarán majd elsodorják az embert, annyian vannak, aztán csak elvergodünk a Szent Vitus-katedrálishoz. Sajnos ekkortájt kezdodött egy mise a szentélyben, ezért lezárták a szentély körüli részt - vagyis csak a neogót részben lehetett mászkálni, a régi helyekre csak meszszebbrol tudtunk benézni. Így nem láttuk a Zsigmond-kápolnát sem, és a többi szépséget. Fényképezni lehetett, mert bár ki volt téve itt is a tiltó piktogram, ekkora tömeggel nem tudnak mit kezdeni - mindenki úgy videózott, fényképezett, ahogy akart. Mire jöttünk kifelé, épp kezdték lezárni a bejáratot a mise miatt - ami egyébként sehol sem volt jelezve. Igazából csak kívülrol tudtuk rendesen megnézni. A régi részt láttuk, az oldalbejárat alátámasztásos boltívei nagyon tetszettek. Ezt követoen a királyi palota kiállításra mentünk be, amiben sajnos nincs benne a trónterem (Ulászló-terem). Ez a kiállítás egyébként szép volt és befogadható mennyiségu. Kisebb nehézségek után végül csak bejutottunk a Szent György-templomba. A gond az volt, hogy ide jegy kellett, amit nem lehetett sem a templom bejáratánál megvenni, sem a mellette levo kolostor-múzeum pénztárában (ez érthetetlen), hanem a nagy pénztárakba kellett visszamenni. De hát ez a csodálatos román stílusú templom megérte még ezt a bosszankodást is - ne zavarjon meg senkit a barokk homlokzata. Ezt követoen a lépcson keresztül visszaereszkedtünk a XIV. században épült Károly-híd felé, átsétáltunk rajta. Az Óvárosi hídtorony valóban nagyon szép, az átjáró boltozata is nagyon tetszett, a címerekkel, virágmintákkal, képekkel a kazettákban. A rekonstruált gótikus Betlehem-kápolna felé vettük az utat - sajnos renoválják, így nem lehetett megnézni belülrol. A Szent Márton-templom szenzációs gótikus épület, sajnos ez a Cseh Testvérek egyházáé, vagyis protestáns, így természetesen nem jutottunk be, pedig belülrol is csemege lett volna. Ekkor már kelloen elcsigázottak voltunk, így a közelben levo TESCO áruházban vettünk egy óriási pizzát és hozzá italt, amivel mindenki jóllakott, s újult erovel folytattuk utunkat.A Szent Kereszt-rotunda (körtemplom) XII. századi, román stílusú, az elso volt az ilyenek sorában, amit láttunk. Ezek alaprajza a katicabogárra emlékeztet, hiszen a szentély is körformájú, a bevilágító pedig osztott ablakú. Innen a Vysehradba mentünk, villamossal és jó nagyot sétálva, mert sikerült a távolabbi megállót kiválasztani a térképen. Itt a talán legjelentosebb muemlék a Szent Márton-rotunda a XI. század második felébol. Az egy évszázad különbség nem is látszik meg a két épületen, a méretek, a megformálás szinte teljesen ugyanolyan, viszont ennek a bejárata szép béllettel van díszítve. Itt még az ún. Libuse-fürdo romjait néztük meg - egy falszakaszról lehet rálátni -, ami a középkori vár része. Az itteni neogót templom és a többi nemzeti panteonná kiépített emlékhely nem váltotta ki érdeklodésünket. A Szuz Mária és Nagy Károly temploma igencsak ambivalens érzéseket szított fel bennünk. Valóban gyönyöru gótikus ablakai, szentélye van kívülrol, de a falakat rózsaszín vakolat borítja, és a födém és kupola barokk. Sajnos belülrol nem tudtuk megnézni, épp akkor zárták be, amikor odaértünk, és még észrevenni sem voltak hajlandók minket, pedig három perc alatt végeztünk volna - bár lehet, hogy belülrol is barokkosították, és akkor jobb, hogy nem láttuk. Innentol kezdve már a villamosmegálló felé közelítettünk, de útközben volt még a Szent Apollonius-templom - IV. Károly alapította a XIV. században. Ide sem tudtunk sajnos be-menni, pedig nemcsak kívülrol szép gótikus, hanem a freskói is eredetiek.Hétfon reggel a Szent István-templommal kezdtünk. Ezt is IV. Károly alapította, 1351-ben, gótikus az épület ma is. A tornya XV. századi, az errefelé szokásos fiatornyosból a két szintben fiatornyos változat. Falába régi sírkövek vannak beépítve. A harmadik rotunda következett, a Szent Longinus, amely XII. századi, és a legkisebb a három prágai közül. Ennek a bevilágítója nyolcszögletu, a falai nagyrészt vakoltak, ezekben eltér a másik kettotol. Az utunk az Emmauszi-kolostor felé vitt, amely a 45 év után újra a bencéseké, ahogy 1347 óta is volt. A II. világháborúban megsemmisült a tornya, ezért egy modern, vasbeton kettostornyot emeltek, ami az összhatást nem is rontja el - icipicit emlékeztet Rouen modern, de hasonló okból gótikus templomrészeket magába foglaló templomára. Itt épp misére készülodtek, így bejutottunk a gyönyöru templomba. Három hajója azonos magasságú, oldalfalain a világháború viszontagságait túlélt freskórészletek vannak, 1360-ból. A szentély boltozatán a kazettákban itt is címerek vannak. A jobboldali kápolnában a teljes külso fali freskó megmaradt, a teljes kompozíció látható. A Szent Vencel-templom szintén a Cseh Testvéreké, így csak kívülrol csodálhattuk meg az újabb XIV. századi gótikus templomot - a belseje pedig szép boltozatot és freskót rejt. Egy pillanat erejéig a modern építészet jó példájaként emlegetett Ginger és Fred elnevezésu irodaház mellett mentünk el. Érdekes épület, ezzel együtt nekem egy jó kis gótikus épület sokkal többet ad. A Moldva partján a Sítkovi víztorony XV. szá-zadi, késobb reneszánsz stílusban újjáépített épülete mellett mentünk tovább. S jött a Szent Adalbert-templom - szintén kívülrol. Román indítását ma már nem látni, de a gótikus stílus még mindig a legjel-lemzobb rá, ám barokk beütésekkel - egyébként itt volt orgonista 4 évig Dvorák. A következo megállító épület az Újvárosi városháza gótikus és reneszánsz elemeket mutató épülete. Maga az épület és a tornya impozáns, kár, hogy a nagytermébe nem lehetett bemenni - pedig megpróbáltuk. A Vencel tér mélyebb végénél kicsit vissza kell kanyarodni, és ott találjuk a Havas Boldogasszony templomát, 1347-bol. Európa egyik legkarcsúbb templomának mondják, valóban igencsak nagy a magassága a hajó szélességéhez viszonyítva - úgy 3-4-szeres. A boltozata gótikus, díszítése azonban valóban reneszánsz lehet (csillagos), ahogy a könyv írta. Óriási élmény, és itt alig néhány ember nézelodik, a Vencel tér forgalma után különösen jól esik egy kis nyugalom. Folytattuk a gótikus listát a Szent Henrik-templommal és az utca közepén szigetszeruen emelkedo Henrik-toronnyal. Ez utóbbi 1475-bol való, vagyis mintegy száz évvel fiatalabb a templomnál. Maga a templom is gótikus, a kisebb, egybeépített tornya reneszánsz sisakot kapott; oldalába itt is sírkolapokat építettek. Mellette nagyon szép sgraffitós épület van, 7 angyali-emberi alakkal, de nem tudom, mit jelképeznek, talán a hét szabad muvészetet, de lehet, hogy teljesen mást.Következett a Loportorony, amelyet egy korábbi városkapu helyén 1475 körül kezdtek építeni. Prágát annakidején 13 kapu védte - eloször azt hittük, hogy körbejártunk és újra a Henrik-toronynál vagyunk. Ekkor került az utunkba a KFC étterem, s már épp elég éhesek voltunk, az itthonihoz hasonló árakon megebédeltünk, és a többi szükséget is elintéztük, hogy gond nélkül folytathassuk utunkat.Az Óvárostéren levo Tyn-épületnek különösen az árkádos része tetszett, a gótikus ívek sora. A Tyn-templom építése 1365-ben kezdodött, csodaszép gótikus épület, amelynek a tornyai a kettos fiatornyos kialakítással kis várkastélyoknak hatnak. A belseje már kicsit kevert stílusú, de azért így is tetszett. Az óvárosi Városháza - szép, de itteni mértékkel nézve egyszeru tornyával - is emblematikus épülete Prágának, ennek az oldalán van az Óratorony, az Orloj. Itt óriási volt a tömeg, alig lehetett fényképezni is, mindig jövés-menés volt. Nagyon szépek voltak a kisebb épületek is, itt is volt természetesen sgraffitós díszítésu is. Ezt követte a zsidóvárosi (Josefov) séta. Mint már írtam, ez volt a legdrágább belépodíjas hely. A jegyen nemcsak a helyek sorrendje, hanem egy idointervallumos lista is meg van adva. Ez azért furcsa, mert mi van akkor, ha én másmilyen sorrendben megyek, vagy hosszabb ideig nézelodöm a helyeken. A Maisel-zsinagógában kezdtünk, amely a harmadik formájában áll most, neogót stílusban. Valóban gazdag anyaga van a kiállításnak, bár ezek engem kevésbé érdekeltek, mint maga az épület. Itt a zsinagóga mu-ködéséhez szükséges tárgyak voltak jobbára kiállítva, jellemzoen a XVIII. századtól kezdodoen. Gyönyöru és nagy menórák voltak a karzaton, kecsesek, nemes vonalúak. A Pinkász-zsinagóga eredetileg gótikus épületét reneszánszra építették át, de pl. a boltozata megmaradt vagy visszaállították gótikusnak. A bordák élét arany színure festették, így még vékonyabbnak, grafikus könnyedségunek hatnak. Ez a templom a holokauszt áldozatainak állít emléket, hetvenhétezer mártír neve van a falakra felírva. Az emeletén is e témakörben van egy megrendíto, kis kiállítás. A Régi zsidótemeto sajátos emlékhely, hiszen 1439-1787-ig használták, azóta csak az emlékezést szolgálja és az osök tiszteletét. Az út a Klaus-zsinagógába vezetett, ahol a zsidó népszokások kiállítása nézheto meg. A ravatalozó neoromán épülete után a leghíresebb zsidó épület, a Régiúj-zsinagóga következett. Ez valóban kihagyhatatlan épület, 1270-ben kezdték el építeni. Érdekes keveredése a gótikának és a keleties zsidó motívumoknak. Magáról az épületrol nem lehetne megállapítani, hogy zsinagóga, csak a berendezési tárgyak utalnak eroteljesen a vallási hovatartozásra. Végül a Spanyol-zsinagógába mentünk - itt a karzaton templomi eszközök vannak kiállítva, arany és ezüst igen jelentos számban. Ez az épület a XIX. század végérol való, spanyol-arab jellegu díszítésu, uralkodó az arany, a piros és a zöld szín. Innen a Boldog Ágnes-kolostorhoz mentünk, amely most a Nemzeti Galéria kiállítóhelye. Sajnos nem volt nyitva - hétfo volt -, pedig a cseh középkori muvészet érdekelt volna minket, no meg maga az épület belülrol is. A Szent Castullus-templom - XIV. századi gótikus, részben átépített - mellett vitt tovább utunk a Szent Kelemen-templomhoz. Ez a templom románnak készült, de gótikussá építették át. Szinte mellette áll az 1606-ból származó újvárosi reneszánsz víztorony. Az utolsó prágai templomunk a Szent Péter lett - ezt is románnak építették a XII. század közepén, de a XIV-XV. században gótikussá alakították át. Ennek megfeleloen a szokásosnál robosztusabb építmény, tornyai is egyszeruek, bár hosszú csúcsban végzodnek. Ez utóbbi templomok egyikébe sem tudtunk bemenni, pedig biztos lett volna számos érdekesség, szépség, lencsevégre való részlet.Így viszont visszaértünk egy megfelelo villamoshoz, és az autóhoz mentünk, hogy a második szállásra igyekezzünk. Mivel minden szerencsésen alakult a Prágából kimenetelnél és a megfelelo útra rátalálásnál, gyorsan haladtunk Tyn nad Vltavou felé, sot maradt még idonk útközben egy városka megnézésére. Választásunk Bechynére esett. Ez egy apró városka, amelyet egyébként még részletesen is van értelme megnézni - igaz, csak idegenvezetovel lehetne, ami azért túlzás. Eloször a volt minorita kolostorhoz mentünk, ami most muvészeti iskola, épp nyári tábor volt. Sajnos a gótikus temploma nem volt nyitva, viszont a parkja nagyon jó kis hely, remek kilátás van a kb. 30 méterrel alatta folyó szurdokszeru medrére és a völgyhídra. Van itt egy reneszánsz várkastély is, ennek udvarára bejutottunk, annak ellenére, hogy már bezártak. Ebben van egyébként a porcelánmúzeum - a városban 3 kerámiagyár is van, vagy volt. A plébániatemplom is gótikus, bár barokkosításon is részben átesett - de így is volt fényképre való része. A tornya inkább reneszánsz jellegu. Kisebb keresgélés után ráakadtunk a Tyn nad Vltavou mellett 10 km-re levo szállásunkra. A reggeli nekünk késoi idopontja miatt a további napjainkat át kellett teljesen forgatni, sot egy kicsivel kevesebb is fért bele, ez leginkább a hazafelé jövo napon volt sorsdönto. Azt az alapelvemet kellett feladni, hogy reggel korai felkelés után a múzeumok nyitására oda kell érni az aznapi legmesszibb helyre, és onnan csorgunk visszafelé, így a délután hat óra körüli befejezés után már csak rövidebb utazással vissza is érhetünk. Így viszont többnyire 10 után értünk a legközelebbi helyre, és a legtávolabbi helyen végeztünk, vagyis legalább 1 óra aktív nézelodési idot vesztettünk - és sok hajszálat, mert a gyerekek sokkal nehezebben viselték a napi menet után a hosszadalmasabb autózást visszafelé. Az is igaz azonban, hogy így is többet meg tudtunk nézni, mint amit bejárhatónak véltem, de kevesebbet, mint lehetett volna. Az elso déli napot Ceské Budejovicében kezdtük. Elég korán érkeztünk, így a foútról a városba bevezeto utcán, az óváros szélén találtunk parkolóhelyet. Vizekkel körülvett, gyakorlatilag zárt terület az óváros, ezen a párszáz méteres átméroju körön belül van minden komolyabb muemlék. Hangulatos lábasházas utcán mentünk a reneszánsz stílusú, négyszögletes Fekete-toronyig - ez uralja a várost. A feljárata egy aprócska tégla kerektoronyban van - amit hozzáépítettek, így elég mulatságosan néz ki. Nagyjából mellette van a Szent Miklós-templom, amelynek a szentélye gótikus kívülrol, de a többi része inkább barokk, mintsem reneszánsz. Óriási a tetozete, ez teszi egyedivé. A fotérnek itt is a szokásos jó hangulata van, természetesen díszkúttal a közepén - itt egy barokk Sámson-kút. A városháza épülete nekem nem tetszett, csak a sárkány alakú vízköpoi. Viszont a fotéri lábasházak némelyike igen régi, volt egy gyönyöru gótikus épület is köztük. Az íveket szépen kibontották, az árkád alatt pedig egy kapu és egy háromosztatú, négy-szög alakú ablak kokeretei, díszítései buvöltek el. Néhány városfalrészletet, kisebb tornyocskákkal is megnéztünk a folyó- és csatornapartokon, majd a Szuz Mária-templom következett - gótikus stílusú dominkánus templom. Sajnos csak kívülrol láthattuk, a kolostor is megvan mellette, de ott is csak bekukkantani tudtunk, egy-két részlet azonban ott is szép volt. A templom mellett a régi Fegyverház épülete büszkélkedik - egy hatszintes, gótikus épület reneszánsz átépítéssel, fehérre meszelve, lépcsozetes oromzattal. Még egy látványos, nagyobb várfalbástya várt ránk, s be is fejeztük a sétánkat. Cesky Krumlov jött, és fel is iratkozott a nagy kedvencek sorába - egyébként is a Világörökség része. A város a Moldva kanyarulataiba épült, tulajdonképpen egy fordított S betu belso részeit tölti ki az óváros. Persze mindez elég nagy szintkülönbségekkel van fuszerezve. Ezen a részen a turisták hada hömpölyög. Itt már igen nehezen találtunk parkolót, azt is elég messzire a muemlékektol. A Budejovicei-kapun keresztül "törtünk be" a városba, ez a régi városfal egyik kapubástyája volt - 1598-ban építették. A mélyebb, Moldva-parti részen elég elhanyagolt állapotú kolostor és egyéb épületek voltak, sörfozde és a csuda tudja még mi - egy kerektoronynak volt hangulata, a többi inkább lehangoló volt - rengeteg pénz kellene a rendbetételére. Kis utcákon elvergodtünk a vár bejáratához. Itt van a torony is, amibol remek kilátás nyílt nemcsak a vár udvaraira, hanem a város nagy részére is. A várnak két nagy udvara van, további két kicsi is - ezek az épületek belso udvarai és még egy nagy parkja. A múzeumokat 3 körben lehet megnézni, ez legalább 5 órát jelentene, így sajnos le kellett mondanunk róla. Itt van Európa egyik barokk színháza, az eredeti állapotban - (már Gödöllon is kész van a renovált és restaurált szintén barokk színház). Természetesen évszázadok alatt alakult ki a vár mai képe, a XIII. századtól a XVII. végéig alakítgatták - 300 helyiséget mondanak benne. Ami jellegzetessé teszi többek között, az egy viaduktszeru szintkiegyenlíto építmény, amely egy völgy feletti keskeny épületet "alapoz meg". Kis jóindulattal van némi római jellege. A várépületek inkább külso oldalukkal várszeruek, belso homlokzataik sgraffitósak, vakoltak-festettek - szóval inkább kastélyszeruek. Ha valakinek sok ideje van, itt egy teljes napot el lehet tölteni. És akkor még nem beszéltünk a Moldváról! A kanyarokban kis zúgók vannak, ahol sikongatva jönnek le rengetegen, a víz elég alacsony és tiszta, kánikulában - mint ekkor is volt - kifejezetten csábító. Újabb sodródással a fotérre értünk, ahol körbe-körbe ismét lábasházak voltak. A régi városháza épülete 1580-ból datálódik, két gótikus ház összeépítése - homlokzatán címerekkel. Innen már toronyiránt közelítettük meg a gótikus Szent Vitus-templomot, amelyben jó jezsuita szokás szerint amit lehetett, azt barokkosítottak - pl. egy óriási oltárt tettek be. Mellette van ugyanis a jezsuita kollégium hatalmas épülettömbje - egyéb-ként szép sgraffitós díszítéssel - mintha kövekkel volna kirakva, azt mintázza. A templom hálóboltozata egyszeru és nemes vonalú. Ezen az utcán még számos jó épület hirdeti építoi dicsoségét - kisebbek-nagyobbak egyaránt. Déli irányban folytattuk utunkat Rozmberk nad Vltavouba. Ez az út volt az, amikor a Moldván többen voltak kajakokon, kenukon, mint az úton. Fantasztikus hely, a kicsi és tiszta víz óriási lehetoséget ad a vízitúrára -a környezet pedig természeti és építészeti téren is igen gazdag látnivalókat tár elénk. Eloször a gótikus templomot jártuk körbe, amelyen néhány apró freskó és festett díszítésrészlet látható, a belsejét most renoválják. Eredetileg 1271-ben épült, bár két évszázad múlva bovítették - de megmaradtak a gótikánál. Egytornyú, tornya az errefelé megszokott csúcséles toronysisakos. A folyó túlpartján, jó magasan van a két vára, az újabb, XVI. századi Felsovárból csak a kerektorony maradt meg, de az egyébként régebbi, XIV. századi Alsóvárat többször átépítették - ma neogót. Remek kilátás nyílik a városkára, a folyóra, a sok vízijármure, ahogy csurognak lefelé - északi irányba. Pár kilométert délebbre mentünk tovább a Moldva partján, és Vyssí Brodba értünk. Itt egy óriási ciszter kolostor gótikus épületkomplexuma vonzza a látogatókat. Az évszázadok alatt persze itt is voltak átalakítások, de végül neogót stílusban renoválták száz éve. Ezzel együtt jelentos része eredeti gótikus, a templom 1260-as kezdésu. Ide is csak vezetéssel lehet bejönni, viszonylag drága, és a belépovel a könyvtárat is megmutatják - na ezt mi már nem bírtuk cérnával, és oda nem mentünk át. A szembeötlo részek valóban vagy barokkok vagy neogótok, de sok apró részlet a díszítésbol tényleg régi. Ezek a részletek azonban nekem nagyon tetszettek. Még Trebonba is átmentünk, ez már - fogjuk rá - "hazafelé" volt. Tipikus cseh kisvárosnak írja a könyv, valóban egységes és kedves hely, kényelmeseknek akár egy napot is jelenthet - sörrel, knédlivel, stb. Az egyik középkori városkapun - persze a XVII. század elején kicsit kupáltak rajta - a Budejovicei-kapun mentünk be, amely mögött szinte közvetlenül volt a gótikus Szent Egyed-templom. Sajnos csak "kukucska" volt a templomban, így pl. a fohajó boltozatát nem is lehetett látni az orgonás karzat miatt. Pedig gótikus boltozata van, de minden berendezési tárgy barokk. A fotere nagyon szép, kikövezett, az épületek is jók. A városháza reneszánsz, a tornya is jó magas, loggiás. Egy másik reneszánsz városkapun is kimentünk, így a városfal-maradványokról is tudtam felvételt csinálni - aranyos kis bástyácskák voltak. A várkastély eredetileg gótikus volt, de reneszánsz kastéllyá alakították. Ekkor már késo volt, nem volt nyitva, a könyv szerint nem rossz hely egyébként. Másnap egy Világörökséges városka, Telc volt az elso célpont. A fotér színesre festett lábasházainak valóban remek hangulatuk van, ezek természetesen barokk és reneszánsz külsejuek, sok esetben gótikus épületeket rejtenek. Itt is van sgraffitós díszítésu, nekem ezek tetszettek legjobban. A tér végén van a gótikus Szent Jakab-templom, amelynek jó magas tornyából szép kilátás nyílik a fotérre és a lábánál fekvo várra. Maga a templom egyszeru, tiszta vonalvezetésu, viszonylag kevés barokkizálással terhelt. A vár gótikus volt, amelyet reneszánsz kastéllyá alakítottak. Van pár udvara, ezek közül egy nagyobbacska, szép loggia az egyik oldala, nyári színház van benne. A másik udvar egy igen nagy területu, szép kerttel, és a körülvevo épületek is szép harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Következett a szintén Világörökség Trebic. Ez is fantasztikus hely. A fotere kissé vegyes, de remek épületek állnak rajta. A legszebb valóban az 1619-ben épített Fekete-ház, amely a nevét a sgraffitós díszítés fekete alapszínérol kapta. A fekete igen ritka, többnyire a szürke világosabb árnyalatai, vagy világosbarnát és vajszínt használtak. Itt frízképeket és nagyobb képeket készítettek ezzel a technikával.A leghíresebb épület a Szent Prokop-kolostortemplom. Román és gótikus elemek egyaránt vannak benne, kívül inkább a román, belülrol pedig a gótikus az inkább jellemzo - természetesen itt is van barokk beütés - foként a homlokzaton rondítottak. A bejárat az oldalsó, ún. Paradicsom-kapuján keresztül van - amely egy közepesen dúsan díszített kapubélletes bejárat elott emelt fedett rész, kívülrol román, de a boltozata már gótikus. A templom háromhajós, és a szentélybol egy kápolna nyílik. A gótikus elemeket - érzésem szerint részben újra kibontottak - hangsúlyozták, elég különös vonalvezetése van, két félig lezáró fal is van, egy a szentély elott közvetlenül, egy pedig valamivel elobb. A szentély is a két stílus ötvözete, alul román oszlopsor, felette gótikus ablaksor - részben csúcsíves, részben körablak -, még felette román ablaksor, még felette kicsi román körbevilágító ablaksorral - persze a boltozat gótikus. A kupola eroteljes, négyzet feletti, így teljesen szimmetrikus. A kápolna 1250-bol való, a freskói középkoriak - igen díszesek, és nagy része megmaradt. Az altemplom is méltó az egészhez, hihetetlenül eroteljes, kis fesztávolságú ívek, néhol még a régi faboltozat is megvan.A várkastély a régi kolostor helyén épült, most kicsit kopott a külseje - nem mentünk be a kiállításra. Viszont a zsidónegyeden átsétáltunk, amely szintén a Világörökség része. Kis girbegurba utcák, két volt zsinagóga, az egyikben múzeum van - nem mentünk be a prágai kiköltekezés után. Igazából a hangulata a régies, bár a házak nem olyan értékesek. Ezután hosszabb útra indultunk, azonban útközben, egy keresztezodésnél egy templom megállásra kényszerített. Ez Velká Bítes erodített temploma volt, ahova csak én mentem. Egy román templomot a XV. században építettek át gótikus stílusúvá, a belsejét természetesen barokkizálták, majd visszagótizálták - a szokásos sorrend. Itt is csak kukucska helyzet volt, de megérte. Körülötte a védmuvek 3-4 méter magasságig megmaradtak, kicsit erdélyi hangulata volt. Az úticél Tisnov-Predklásteri volt, a kolostor. 1223-ban alapították, aztán szépen az évszázadok alatt óriásivá nott. Két templom van egymás mellett - 90 fokban - az egyik a régi, gótikus, a másik valószínu-leg neogót. A régi háromhajós, kereszthajós templom, burgundi ciszter stílusban épült. Ez leginkább a Mennyek kapuja elnevezésu bélletes bejárati kapuján látszik - egy gótikus ív alatt -, amelyen a tizenkét apostol szobra is van, az ív alatt Krisztussal és az ot imádókkal. Ilyen gyönyöru és ívvel lezárt kaput kevés helyen lehet látni. A kolostor környékén óriási gazdasági és kolostori épületek vannak, amiket még nem újítottak fel, de ezekre óriási összegeket kell majd rákölteni, hogy a szocializmus pusztítását ellensúlyoz-zák. A nap végállomása Jihlava lett. Van három gótikus temploma - a minoritáknál kezdtük. Szép háromhajós templom 1250-bol, a mellékhajóban a boltozaton díszíto motívumokkal. Persze itt is barokk berendezés van. Az utca végén van az egyetlen megmaradt városkapu, az Isten anyja-kapu. A fotéren szép reneszánsz épületben van a múzeum. A szintén XIII. századi Szent Kereszt-templom ma a Cseh Testvérek Egyházáé, így nem lehet bejutni - pedig a gótikus szobrai a könyv szerint gyönyöruek. Kívülrol nem nagy szám, bár a homlokzata szép. Az aznapi utolsó templom a szintén gótikus, két tornyú, háromhajós Szent Jakab. Ezt is 1250-ben kezdték építeni, a XVI. században felújították, tornyában Csehország egyik legnagyobb harangja, a Zsuzsanna lakik. Itt már mise volt, amikorra odaértünk, bár ez jó taktika is lehetne, mert így legalább csendben körbe is lehet járni. A következo nap elso állomása Zvíkov vára volt. Errol a várról semmit sem ír a könyv, azonban a cseh kiadványok felhívták rá a figyelmet. Középkori vára folyók által három oldalról körülvett szirten áll, több udvara és néhány ép terme is van - a zömmel romos várnak. Csodaszép hely nemcsak a vár, hanem a környezete is. Az alsóvár kapujától már csak pár méternyi a víz, hajójáratok is vannak - azoknak, akiknek sok idejük van. Fénykorában óriási termei voltak, ezeknek most a gótikus boltozat-kezdetei adják meg a képzeletünk kiindulópontjait. Ami ép, az csak megerosíti a képzeletünket - egy könnyed kiállítás van benne, a foszereplo maga a vár épülete, és a XV. századi freskók. Két teremben több kép is táncmulatság-ról szól, az ún. táncterem egy viszonylag kisebb szoba, de itt a freskók a falak nagy részét beborítják. Az alakok életnagyságúnál nagyobbak. A kápolna sem nagy, bár a kb. 12x5 méteres alapméret azért nem kicsi. A falakon freskók szentekkel, bibliai alakokkal. Lenyugözo! A 20 méter magas kerektornyából jó kilátás nyílik a környékre is. Ez a vár lett az abszolút gyoztes nálunk, bár azért volt küzdelem. És itt a 100 autóból egy volt szlovák, meg mi voltunk még külföldiek. A következo Baltná vízivára volt - egy kis mesterséges tó közepén áll. A bejárati hídnál van a legrégibb része, az öregtorony, amely mellett a gótikus szárny található. A folytatása már reneszánsz, a másik oldalon a barokk szárny van - ebben van a kiállítás. A reneszánsz szárny belso oldala és a belseje felújítás elott áll, vagyis elég romos, de kívülrol az egész vár szépen mutat. Közel van a városka központja, ahol egy gótikus Szuz Mária-templom is áll. A barokk berendezés sem tudja elrontani a szép gótikus épületet, a boltozatok szépségét. A szentély boltozata kogerincekkel, szokásos megoldású, azonban a hajó vakolt, több osztatú, kisebb részekbol összeálló fehér boltozatú - talán a legszebb ebbol a fajtából az általunk látottak közül. Strakonice vára következett, itt bementünk a kiállításra - bár nem volt nagyon sok értelme. A kerektornya azonos a zvíkovival, egyébként a máltai lovagok kezdték építeni 1220-tól. Románkori körablaka muvészettörténeti jelentoségu - egy kis átméroju ablakról van szó, kb. másfél méteres. Azonban a leg-szebb része a vártemplomhoz kapcsolódó gótikus keresztfolyosón és teremben XIV. századi freskók van-nak. A templomban is vannak freskótöredékek, de ott csak kukucska helyzet volt, méghozzá a rosszabbik fajtából - az üvegen keresztül, amit a fényképezogép nem szeret. A vár a folyó felol mutatja leglátványo-sabb képét. A folyó túlpartján van az óváros, temploma gótikus, de felújítás alatt áll, bár be tudtunk menni - egy kis freskótöredék azért van benne. Ennek a várnapnak a vége Rabí vára lett. Itt rengeteg turista volt, és elég sok külföldi is. A parkolással gondok voltak, mi az odavezeto út mentén tudtunk megállni, de jól is esett az a kis séta. Onnan viszont remek fotókat lehetett csinálni, amin az egész vár látszott. Innen jól mutatott a gótikus várkápolna, amit a várfalakon kívül építettek fel 1498-ban - felújításra vár, nem lehetett bemenni. Egyébként egy nagy várrom az egész, némi épebb termekkel, de ezekben is igen egyszeru, fagyálló kiállítások vannak - többnyire makettek. Két vezetéses körrel lehet megnézni - a tornyot nyugodtan meg lehetett volna vezeto nélkül is oldani. A legmagasabb torony, az öregtorony, a tetejérol jó volt szétnézni és fényképezni - a rom többi részét és a szép hegyes-völgyes környéket. Itt is voltak befogott madarak - sasok, baglyok, stb. Ezzel együtt remek falak, épületrészek vannak, sokkal várszerubb még ebben az állapotában is, mint sok többször átépített várkastély. Ez a vár is dobogós lett nálunk. Hazafelé még Písekbe, a táboriták valaha volt másik központjába is bementünk. Az Otava folyó partján parkoltunk, a kohíd hídfojénél. Ez a híd kicsiben a prágai Károly-híd - a legrégebbi csehországi hídnak tartják. A XIII. században épült (100 évvel öregebb a prágai Károly-hídnál), és 4 barokk szoborral díszítették. Itt is csak gyalogos forgalom, no meg kerékpár van rajta. A várából foként a késobbi korok épületei vannak meg, ezekre szép kilátás nyílt a folyó felol - a túlpartról. A gótikus XII. századi várból egy épületrész maradt meg, illetve helyreállították, kb. 15 méter hosszú háromszintes, három íves, a folyó felol három keskeny ablakos rész - egy kicsit az egri gótikus palotára emlékeztet. Itt, ebben a nagyobb városban a terek már vegyes stílusúak, vagyis vannak benne ronda modern épületek is. Ezzel együtt többnyire barokk jelleguek, és a turizmust szolgálják. A háromhajós templomuk XIII. századi, és az évszázadok során ez a templom is megjárta a maga kálváriáját - végül megkeresték az eredeti állapotát. Két tornya eltéro magasságú, a magasabb is XIV. századi, sisakja persze reneszánsz. Belülrol is nagyon tetszett, a berendezések is neogótok, az egész szépen "egyben van". A falak még eléggé vaskosak, a kb. másfél méter vastag oszlopok választják el a hajókat, azonban az oldalukon freskók is megmaradtak. A következo nap már kicsit gyengébbre volt tervezve, hogy este még a lehetséges szintig össze is tudjunk majd pakolni. Azonban így sem maradtunk csodás muemlékek nélkül. Az elso hely Milevsko volt két gyönyöru templomával. Egymástól kb. 100 méterre van a premontrei kolostor temploma és a Szent Egyed-templom. Eloször az 1187-ben elkezdett kolostortemplomot próbáltuk megnézni - reggel kilenc-kor már ott voltunk, mert közel volt a szállásunkhoz. A templom rendesen, keletelve van, így teljes, éles ellenfény volt, a kívülrol már szépen rendbetett kéttornyú román homlokzatról nem tudtam normális fel-vételt csinálni. Az épületet belülrol most renoválják, szép lesz, ha elkészül. A tömege román stílusú, bár vannak benne gótikus elemek, a szentély pl. már az. A boltozata pedig barokk, de egyszeru, és gótikusra emlékezteto, nincsenek rajta freskók. Szóval nem üt el feltunoen a környezetétol. Ha kész lesz, akkor páratlan élményt fog nyújtani. A templom mellett balra is van egy gótikus épület, a kolostorhoz tartozik, szép gótikus kápolnája van, de ezeket és a templom többi szépségét kívülrol akkor lehet megnézni, ha az ember körbemegy a kolostorudvarok felé, vagy a temeto és a Szent-Egyed templom felol. Mi ezt tettük, és ennek a sétának során láttuk még egy korábbi templom alapjának jelzését, a templom szentélyét kívülrol és az egyik kolostorszárny gótikus részleteit - ez még várni fog a felújításra egy ideig. Van még egy rendbe tett gyönyöru gazdasági épület, ez a templomtól jobbra, látszik jól, ahogy az ember a templomba megy.A Szent Egyed-templomot 1184-ben, tehát három évvel a másik elott kezdték el építeni. Érdekes templom, mert a román részbol tulajdonképpen csak egy nagyobb toronykezdet maradt meg, a többit gótikus stílusban átépítették, illetve bovítették. Kívülrol csodálatos, belülrol a szentély boltozata és a freskók, régi feliratok a kazettákban, amik szépek, a fohajóban a gótikának csak a nyomai vannak. Egyébként ezt a templomot ma ravatalozónak használják. Sobeslav városa következett. A fotéren van szinte minden, ami régi. A Péter-Pál templom kéthajós korai gótikus épülete, a hajó közepén levo oszlop osztja ketté a szerkezetet. A szentélyben kobol vannak a boltozati bordák, viszont a hajókban a vakolt, fehér, többosztatú bordahálózat van - van egy freskó-darab is, egy teljes kép, a berendezése barokk. Magas tornyába nem mentünk fel, mert legfeljebb a városszerkezetet lehetett volna jobban látni - de ez annyira nem volt jelentos. Kb. 100 méterre volt tole egy valamivel késobbi Szent Vitus-templom. Ez egy apró, de nagyon arányos templom, neogót berendezéssel. Ez is kéthajós, szinte azonos megoldású a másikkal, sot itt is van freskómaradvány - sajnos csak kukucska lehetoség volt. Még egy-két reneszánsz épület is volt, amelyek hangulatossá tették a teret. Ahogy mentünk vissza az autóhoz, az egyetlen megmaradt városfal-torony felé kanyarodtunk - egy 10-15 méter magas kerek kotorony, cserépsisakkal. Egy olyan vár következett, amelyet "ismeretlen ismeros"-nek is nevezhetnék, mert a mi korosztályunk-ban, akiknek volt TV-jük, azok jól emlékezhetnek A névtelen vár filmes feldolgozására - és azt itt, Cervená Lhotán forgatták. Ez egy mesterséges tó szigetére, sziklára 1530-ban épített váracska, amely nagyon látványos. Végül nem mentünk be a termekrol készült fényképek alapján. Nemrég renoválták ezt a várat is, szép terrakotta színu a fala. Egyébként itt is óriási tömeg volt, kb. 200 autó a parkolókban. A napot Jindrichuv Hradec városában fejeztük be. Kissé nehezen azonosítottuk be magunkat a könyv térképén, mert elég kívül álltunk meg az autóval. Az elso templom, amely az utunkba került, a Szent Katalin volt, amely a barokkizálás után is mutat valamennyi gótikus jegyet kívülrol - nem lehetett bejutni. Végül csak sikerült a megfelelo irányt megtalálni, és a Keresztelo Szent János-templomra rálelni. Ez egy XIV. századi gótikus minorita templom, kolostorral együtt. A kolostor felol lehet bemenni, itt jó és ke-vésbé érdekes kiállítások vannak a földszinti termekben, azonban a termek eleve figyelemre méltóak, pazar részletekkel. Az ámulat igazából a kerengon kezdodik, ahol gótikus ívek alatt, freskórészletek között sétálhattunk. Az egyik barokkizált kápolnában egy nagyon jó régizene együttes próbált - a karmester egy kópia-orgonapozitívon játszott, ebbol is a régifajtán. A hangszertest felett volt a kettéosztott fújtató, amelynek a tetején kosúly volt, ezeket egy lánynak emelgetnie kellett szükség szerint. Egyébként olyan jól esett a lelkünknek is ez a zene - valami barokk kismester kantátáját próbálták. Nyolctagú volt az ének-együttes, egyénileg is fantasztikusan jók voltak - többen is szólóztak a legalább negyedóra alatt, amíg ott voltunk. A zenekar is szólamonként egy játékosból állt, szóval igazi kamara. Szívesen maradtunk volna, de hát az ido fogy. A templom óriási meglepetés volt, mert nemcsak hogy gyönyöru, de igen sok régi részletet megorzo hely. A freskók egy része figurális, másik része nem, és a boltozat is szép, részint sima ko, részint festett. Így, az út végefelé is óriási élményt jelentett. A városban gótikus lábasházak is voltak, amik itt is tetszettek. A város plébániatemploma a Mária mennybemenetele-templom szintén gótikus stílusú, háromhajós. Oltára neogót faszerkezetu. A tornyából remek kilátás nyílt a városra, jókat lehetett fotózni. Innen a várba mentünk, amely egy ötudvaros, öregtornyos épületegyüttes. Itt is csak vezetéssel lehet bemenni - kivéve a tornyot, ahova fel is másztunk Dorcsival - és az egész vár itt is több körre volt választva. Egy dolgot sajnálok csak, egy 1338-ban készült Szent György legendás freskót a vár egyik termébol. Az egyik udvar folátványossága a háromszintes reneszánsz folyosó-loggia - teljesen olaszos. A többi épület - gótikus, reneszánsz - is jó, eroteljes és látványos. Az utolsó udvar egy barokk kert, a csúcsán egy különálló, kerek, barokk zeneteremmel, ami igen látványos, de nekem nem tetszett. Szóval, ha valaki erre jár és több ideje van, és még nem volt benn sok vármúzeumban, ne hagyja ki. Elérkezett a hazaindulás ideje is. A reggeli után Znojmo városát vettük célba, a késoi reggeli után indulva dél körül értünk oda - a fotéren parkoltunk le. Innen egy kört kellett tenni, hogy felfedezzük ezt a remek várost. A Szent Kereszt-templom gótikusságából csak a szentély külseje maradt meg. Az óvárosi utcákon a sokszor megcsodált sgraffitós technikát, a lábasházakat láttuk, a városfalmaradványokkal, bástyákkal, az óváros egyik oldalát a Dyje folyó jelenti. Az Óvárosháza egy összetett épület, tornya még a gótikus - 68 méter magas, a sokat látott fiatornyos sisakformával, bár itt megkettozve - a kapuja reneszánsz. A Szent Miklós-templom románnak indult, de gótikussá építették át - nagyon szép -, a belsejét barokkizálták. A külseje már rendben van, belül most renoválják, így nem lehetett bejutni. Mellette van, a folyó feletti szirt szélén a Szent Vencel-templom 1520-ból, amely kétszintu; az alsó szintje román stílusú - ebbol nyílik egy körkápolna, amely egy idoben csontkamra volt - a felso pedig gótikus, a boltozata 1602-bol való. Az egész nagyon egyszeru és kis alapterületu, berendezése alig van, az is teljesen elkülönül stílusában is - most az ortodoxok használják, egy szimpatikus fiatal pópa mutatta meg a körkápolnát is.Innen a várba mentünk, ahova esküvo miatt sem juthattunk be. A vár mellett van a XI. századi Szent Katalin-rotunda, amelyben van szintén román stílusú freskó is, de sajnos ez sem volt nyitva. Következett Brno, amely végül az utolsó megnézett hely lett. A Péter-Pál-katedrálissal kezdtünk, amely mára alapvetoen gótikus - román elozményekkel, barokkosítás és viszaalakítás után. A szentélye tetszett, a világos gótikus kobordákkal. Jellegzetes tuszeru tornyai emblematikussá teszik. A nem tervezett nagy kanyar a Szuz Mária-templomhoz vezetett, amely1322-bol való téglagótikus, kívülrol az eredeti szépségét mutatja - ablaksora, oromfala. A Spílberk vár a kezdeti idok óta erodítmény, sok évszázad alatt épült ki a mostani állapotára - ez az egyetlen vár, ami a töröknek is ellen tudott volna állni. Jó kis gótikus részletek láthatók - kápolnának tunt az egyik rész, de a késobbi stílusok is tetszetosek. A múzeumba nem mentünk be, eléggé elcsigázottak voltak különösen a gyerekek - ekkor már 2 óra körül járt az ido. A várból a Szent Jakab-templomba mentünk, amely a németek temploma volt. XIII. századi csodaszép gótikus 3 hajós templom. Légiesen karcsú oszlopok, nagyon magas hajókat alkotnak, a szentély körül teljesen körülmegy a szélso hajó, s a boltozata pedig elnyugözo. Ez a templom sokkal jobban elvarázsolt, mint a katedrális. Egyáltalán nem katonás szimmetria jellemzi a hajó és a szentély boltozatát is, de a szentély fölötti óriási fantáziával, elegánsan szinte szövetté szove. Persze ezt a templomot is körbejártuk, a véleményünk természetesen nem változott meg róla - de az épület belülrol sokkal többet mutat.A fotéren még a reneszánsz Lipa-palotát megnéztük kívül-belül. Az Óvárosháza valóban jó kis épület, a gótika és a reneszánsz keveréke, a tornya igen magas. A bejárat fölötti gótikus díszének jellegzetessége, hogy a középso csúcsdísz vonala nem egyenes, hanem kanyarog. Az udvara is tetszett, no meg természe-tesen a nagy krokodil az átjáróban. Visszafelé az autóhoz még egy-két reneszánsz épületnél megpihent a szemünk, és még egy udvarról képet is készítettem. Ezzel ért véget végül a cseh túránk. Denke Gergely Denke Gergely írásai az Útikalauzban
http://www.utikalauz.hu/
Vacationinethiopia.com Vacationinethiopia.com
Your powerful title here
http://www.vacationinethiopia.com/
Sports Betting and Gambling News, and Vegas Odds Sports Betting and Gambling News, and Vegas Odds
What are the Odds? Betting on Sports? Learn how to Win at Sports Betting. Find out on VegasInsider.com and bet it! For all your Sports Betting Information, visit us today
http://www.vegasinsider.com/
Veritas Consulting, Addis Ababa, Ethiopia Veritas Consulting, Addis Ababa, Ethiopia
Management consultancy providing advisory service for economic development, public policy and private sector.
http://www.veritasethiopia.com/
Viaggi Organizzati di Gruppo nel Mondo - Agenzia Viaggi Viaggi Organizzati di Gruppo nel Mondo - Agenzia Viaggi
Vieni a scoprire tutti i nostri viaggi di gruppo organizzati verso le migliori destinazioni, tutti con accompagnatore selezionato. Penseremo a tutto noi, prenota oggi stesso
http://www.viaggiarcobaleno.com/
Cosa fare a San Cristobal de Las Casas Messico Cosa fare a San Cristobal de Las Casas Messico
Attività e tour da fare a San Cristobal de Las Casas la splendida cittadina coloniale in Chiapas, Messico.
http://www.viaggiare-low-cost.it/
Info trafic Éthiopie - l'état du trafic routier Éthiopie - ViaMichelin Info trafic Éthiopie - l'état du trafic routier Éthiopie - ViaMichelin
L'info trafic Éthiopie avec ViaMichelin : bouchons Éthiopie, accidents Éthiopie, travaux et ralentissements Éthiopie
http://www.viamichelin.fr/
Watches — Victoria Gomelsky Watches — Victoria Gomelsky
Watches — Victoria Gomelsky
http://www.victoriagomelsky.com/
Ethiopie - Visas & Voyages - Algérie
Ethiopie - Visas & Voyages - Algérie
http://www.visa-algerie.com/
US embassy in Addis Ababa, Ethiopia - Contacts & Visa information US embassy in Addis Ababa, Ethiopia - Contacts & Visa information
Discover information about US embassy in Addis Ababa, Ethiopia. Opening times - Contact details - USA visa information - Google Map Location
http://www.visawaiver.com/
Hawassa City Tenders : Bids for Multiple Items Hawassa City Tenders : Bids for Multiple Items
Hawassa City Tenders : Bids for Multiple Items
http://www.visit.hawassaonline.com/
Visitethiopia.holiday Visitethiopia.holiday
Visitethiopia.holiday
http://www.visitethiopia.holiday/
Skiing And Snowboarding NSW - Plan a Holiday - Snow & Ski Resorts Skiing And Snowboarding NSW - Plan a Holiday - Snow & Ski Resorts
Discover skiing in Australia! Head to the Snowy Mountains NSW and explore accommodation, snowboards, ski season & snowfields in Perisher, Thredbo, Jindabyne & more.
http://www.visitnsw.com/
Lalibela's Ethiopian Cuisine - Omaha, NE 68131 Lalibela's Ethiopian Cuisine - Omaha, NE 68131
Lalibela's Ethiopian Restaurant, in the heart of Midtown Omaha, Nebraska, has the finest Ethiopian Cuisine in the city. Come and experience it today
http://www.visitomaha.com/
The Voice of the Martyrs Canada - Ethiopia The Voice of the Martyrs Canada - Ethiopia
The Voice of the Martyrs Canada is a non-profit charitable organization dedicated to helping, loving and encouraging persecuted Christians worldwide. The ministry provides suffering believers assistance in a vast variety of ways – through the provision of medical assistance, safe shelter, food, clothing, educational training, as well as the distribution of effective evangelistic tools (Bibles, literature and radio/television broadcasts). By giving their testimony a voice, VOMC also serves to raise national awareness and greatly needed prayer support. Our mission is to glorify God by serving His persecuted church, fulfilling the words of Hebrews 13:3.
http://www.vomcanada.com/

Sub categories:

First  Previous   Page: 588 | 589 | 590 |
591
| 592 | 593 | 594 | 595   Next  Last

Back to the link directory home page